A magánéletemben nem vagyok tökéletes (vannak hibáim)...
Arrogáns vagyok
Önelégült....
Egoista...
Determinált... (LOL ! )

Szeretek a Túlvilágra tekinteni...
Megérinteni az elérhetetlent....
Aátlépni a határokat (küszöböket)...
Végül felfedni magam a szándékaimmal együtt...
...megkockáztatva a pofára esést.

...Pedig ez kell ahhoz, hogy újra megtaláljam az Erőt az Ébredéshez ...

...Ez a dimenzió a "bűntársam"...

Ügyesen épiti velem az összes Erős Érzelmet...
Ez az érzés késztet, hogy megtegyem a következő lépést...
"Elaltatom" magam a tudás tudatával....a szükség tudatával...hogy megtaláljam a Sötétséget...
Mert sötétség nélkül nem ismerhetjük meg a Szerelem igazi eszenciáját...
...Szerelem nélkül pedig nem tudhatjuk, milyen "sötétségben élni"... igy nem láthatod meg a Fényt sem...

Úgy érzem, ez már elveszett (ez már egy lejátszott meccs)...és ez a Holnap szomorú karjaiba taszit engem...

ALSZOK, MINT EGY FASZKALAP (nem vesz tudomést a világról)...és egy Jó világban reménykedem...próbálok megfelelni ennek a rasszista világnak... (de ez már egy másik történet)

...

Nagyon szenvedélyes vagyok
Mély
Álmodozó
Egy FASZTÖRŐ Zen...

Pontosan igy, ahogy hallgatom magam a rádióban esténként...a dalokban...

Az én napom a Zene köré koncentrálódik...

Mégsem tudok életet adni 350 demónak...pont mint tavaly (bárcsak ezek után lenne időm jobban szétnézni a merevlemezen és mondani nektek egy pontos számot...de amúgy több van...)

Pont ez az, amit a studióban találok...az öleléseket és a Szeretet amit mindenki kiván...

Ez az...nem szeretnénk mindannyian ugyanazt kivánni, ugyanúgy...

De biztosan..mindannyian kivánjátok az öleléseket és a Szerelmet...

De nem a kapott Szerelmet... ... ... ... ... A Szerelmet !
Szerelmet, ami megadja nektek az "adni és kapni" érzést...BASSZÁTOK MEG !

Mosolygok, amikor gonoszan kritizáljátok a munkámat, és remélitek, hogy fájdalmat okoztok vele...

(Ohh, ha ilyen változékony zenét készithetnék !!! )
Ezek mind cselekvésre késztetnek...és nem hagynak nyugalmat találni.

RENDBEN...

Azt mondtam, mosolygok, amiért az normális, amikor más csinál egy Operát a Művészetének...ami mindenkit megérint...
Automatikusan elkoptatja a kis agyát az ilyen semmiségekkel.

ÉN TUDOM, hogy próbáljam összerakni...és azért csinálom, mert van kedvem hozzá.

Aztán, kösz mindenkinek a "Félbeszakitó tevékenységeket"...
..az esték és a munkáim pénzforrássá (megélhetési forrássá) váltak, ami megengedni, hogy hogy újraépitsem az Érzelmeket...

...különben nem tudnám csak a Zenének szentelni az életemet...ÉS BIZTOS NEM ÉPITETTEM VOLNA FEL EZT A VILÁGOT...

...Egy Világ, ami sok embernek ad munkát...
...Ami új világokra, új irányzatokra nyit ablakokat...
...És sok irányzatot adjon, hogy legyen mit hallgatni...

...De ezeket CSAK magamnak irom...mert tudom, hogy akik közvetlenül érdekeltek ebben, azoknak sokkal nehezebb elfogadni ezt.

...És ez teljesen normális, ha nem az összes munkám (dalom) talál egy közös pontot a Közönség Érzelmeivel...
...Ezek a munkák (dalok) csak az ÉN KALANDJAIM maradnak...

...De ez Csodálatos...

...Egy hihetetlen paradoxonnak tűnik...

De visszatérve a topic témájára...

Akarattal semmi érdekeset nem értek el, amit elmondhatnátok nekünk.. (?)

...Ha nem épp a studióban vagyok...
..és a világomat védelmezem gondoskodással és figyelemmel...

Álarc nélkül...mert mások itáletei...főleg a "viperáké"...ENGEM NEM ÉRDEKELNEK...sőt...

ENERGIÁT ADNAK...

Adott a szeretetetek...ami a legnagyobb tartós csodálat, amit valaha kaptam...
És ezek a csodák kellenek nekem...
...Akkor is, amikor teljesen fel vagyok töltődve érzelmekkel...
....?....

...Ez boldogság mindenkinek....

...nem fontos, hogyan...

...Az érzelmek azért jöttek, hogy tápláljanak egy Őszinte Csodálatot...(?)

Forditotta: Norina